Amikor először terveztem Zsukovkára, az ügyfelem meginvitált a szalonjába és drága francia cognacot és armagnacot kínált. Egy idő után zavartan megkérdeztem, vodkája van-e? Akkor ő is zavartan nézett kicsit és azt mondta: most nincs. Az alkoholtól már ellazulva kérdeztem, hogy most, hogy az oroszok életszínvonala emelkedik, már lenézik a vodkát? Kicsit szomorkásan mondta, hogy á dehogy, őszintén megmondja azért nincs, mert megitták. A vodka orosz megítélése tehát változatlan. Nézzük, hogy isszák.

...

Bár életem során sokszor utaztam Moszkvába, a múltkori vízumos beszámolóm  eszembe juttatott egy régi storyt, amikor is szintén összetett kihívások elé állított az orosz főváros megközelítése. Még a nyolcvanas évek vége felé Kijevben voltam, egy akkoriban még unikálisnak számító pizzériát terveztem oda, a Papa Carlo-t. Az étterem tulajdonosa leszervezett nekem meglepetésszerűen egy találkozót az egyik rokonával, aki házat szeretett volna Moszkvában, de nem volt repülőjegyem, hogy csak úgy  átugorjak . Azt mondta a tulajdonos: nem ügy, elintézzük. Akkor még nem tudtam, hogy ezt úgy érti, ahogy csak Kusturica tudná megálmodni.

...