A klasszikus arab ételek nagyon tartalmasak. Ez összefügg a sivatagi létezéssel, ahol régen nem volt biztos, hogy mindig, mindenki megfelelő mennyiségű táplálékhoz jut, ezért olyan ételek terjedtek el, amik, tartalékokat képezhettek a szervezetben.

Alapvetően sok a rizs és a zöldség, de inkább a zöldségből és gabona félékből készült, pasztaszerű mártogatós ételek a minden napi étkezés alapelemei. Ilyen a humusz, de padlizsánból, babból, és egyéb zöldségekből készült paszták nagyon finoman ízesítve mindig kísérik az étkezést. Gyakori a darált húsból készült kebap, ami egyébként a mediterrán országokra is  jellemző, illetve a faszénen és lávakövön grillezett húsok gyakran előfordulnak.

Az utcai büfé-jellegű gyorsétkezdékben, szinte mindig van faszenes vagy lávaköves kemence, ami egy több méter hosszúságú nyitott tűzhely, hogy egyszerre többféle étel is készíthető legyen.  Ez tényleg úgy néz ki, mint egy Mc Donald’s pult, elől a pult, mögötte pedig végig kemence fut, és ott készítik a különböző húsokat.

A klasszikus arab étteremben a vendégek kis emelvényen, vagy ágy-, vagy kanapészerű dolgon esznek (csak a magassága kicsi, a mérete igen nagy, franciaágynál nagyobb méretű helyet foglalnak el) törökülésben vagy a földön fekve, egyik karjukra támaszkodva. A földön egy kárpitozott matrac van, amire egy abroszt terítenek, amire, attól függően, hogy mennyi és milyen ételt rendelt a vendég.

Egy nagyméretű vájlingszerű edényben hozzák ki az ételt, és abból eszik mindenki. A régi hagyományoknak megfelelően kézzel esznek, de műanyag kanalat is hoznak hozzá, és aki gondolja, az kanállal kivesz magának rizst, de a húsok egyben, egy darabban sülnek, így azt meg kell fogni, és szét kell tépni, azt csak kézzel lehet enni.

Ezek ételek mellé lehet mártogatósokat kérni. A lepényszerű kenyér minden étkezéshez jár, valamint csípős paprika, 4-5-6 darabba vágott vöröshagyma is mindig kerül az ételek mellé. A nagy tálban a rizs van, arra van kipakolva a zöldség, citrom, és az egyben megsütött húsok. A rizs fűszeres zsírban van megpirítva, nagyon ízletes és tartalmas. Az a furcsa az arab ételekben, hogy az ember pár falat után azt érzi, hogy jól lakott, de mégsem telítenek el az ételek, a menüt végig lehet enni, anélkül, hogy úgy érezné az ember, hogy túlette magát. Gyakran a húst olyan kenyérre teszik, ami meg van áztatva abban a zsírban, ami a húsból folyt ki.

A nagyon régi és szegény ételekhez tartozik az úgynevezett ful, amit miniden étteremben lehet kapni. Ez vörös babból és gabonából készített püré, ami gazdagon le van öntve olíva olajjal, a tetejére paradicsomszósz és tejföl van loccsintva. Ezt is kenyérrel mártogatják, és pár mártogatás után ennél is azt érzi az ember, hogy be is fejeztük az étkezést pedig nagyon finom.

 jobb éttermekben ezek a fekvő területek paravánokkal vannak elválasztva, kis fülkékben, egymástól elszeparálva tudnak a vendégek étkezni. Az önkiszolgáló éttermekben nyitottak ezek a fakkok. Minden étteremben vannak asztalok és székek, de igen kevés. Természetesen vannak olyan éttermek is, ahol rendesen evőeszközzel lehet étkezni asztalnál, széken ülve. Azokban az éttermekben, ahol asztal és szék van, ott evőeszközt adnak az étel mellé, a tradicionális, fekve evős éttermekben maximum egy műanyag kanalat adnak, de evőeszközt csak külön kérésre, bár azzal nem is lehet nagyon mit kezdeni, a nagy vájlingban nem lehet evőeszközzel operálni.

Italokban, mivel alkoholfogyasztás nincs, ezért sok a gyümölcslé és a különböző üdítőitalok. Jellegzetes és kedvelt ital a szaúdi pezsgő,a mi valójában limonádé. Egy kancsóba jég, narancs-, citrom- és almadarabok kerülnek, majd buborékos ásványvíz (lehetőleg Perrier, mivel pezsgőről van szó, így ennek márkásnak kell lennie), és almalé 1-1 arányban öntődik a jégre. Az ebből a kombóból származó savanykás üdítőital igen kedvelt az kinti éttermekben

Gondolom az étkezés ilyen tartalmas mivoltának kialakulásában részt vehet a Ramadán is, hiszen, ha generációk óta a szervezet hozzászokott a szervezet, hogy évente egyszer 40 napig nagyon erős megvonás van, és csak naplemente után napkeltéig szabad enni, az megviseli a szervezetet. Mindenki, akivel beszéltem erről, azt mondja, hogy ez egy nagyon nehéz próba, és nem lehet megszokni vagy könnyedén venni. Annak ellenére, hogy Ramadán alatt az üzletek és bevásárló központok nagy része nyitva marad éjszaka is, és az emberek éjszaka vásárolnak, és akkor esznek. Ekkor a kereskedők is alapvetően éjjel dolgoznak, és nappal alszanak, mivel ilyenkor mindenki éjjel akarja magához venni azt a táplálékmennyiséget, amit tud, és utána intézi az egyéb dolgait, és úgy nem érzi magát annyira legyengültnek. Egyébként az éttermek általában nagyon sokáig nyitva vannak, akár éjjel 2-ig. Ez azért is van, mert az utolsó imaidő este 8-9 körül van valamikor (változó az időpontja), és addig minden imaidő alkalmával be kell zárni, tehát kicsit zötykölődő az étkezés, de utána már csak hajnalban van imaidő.

Úgy vettem észre, hogy a fő műsoridő az éttermekben 8 óra után kezdődik, amikor az imaidőkön már túl vagyunk.

Összességében elmondhatjuk, hogy különleges és szokatlan ízeket tapasztal az ember. Az egyszerű, és mindenki által ismert alapanyagokból nagyon sokféle, és egymástól eltérő ízvilágú ételt tudnak kihozni.