A németek majdnem mindenben precízek. Ha ivásra kerül a sor persze őket sem kell félteni de a hidegvérük akkor sem hagyj cserben őket amikor éppen ünnepileg is rendezetten szórakoznak és utána jön a hányógép...

Nordenhamban jártam, egy rendelőintézetet terveztem oda, ez nyitott meg a hétvégén, így  ismét szembekerülhettem már sokadjára Észak Németország precíz romantikájával. A tündéri vörös téglás házak és körömollóval metszett pázsitok világába megérkezve az embernek sosincs az az érzése, hogy az ibizai buli negyedbe ugrott be, 

pedig itt, északon sem félnek megragadni a söröskorsó fülét.

A grünkohl magyarul a fodros kel(káposzta). Ebből készül az azonos nevű, tipikus észak német szezonális fogás a Grünkohl. Akkor szedik le a káposztát, amikor megcsípi az első fagy, aztán bacon-ön és hagymán pirítják sokáig, majd darálják, mígnem egy zöld darabos püré nem lesz az egészből végül árpagyönggyel felütik. Aztán már csak egy hatalmas adag hús kerül rá, úgy mint füstölt tarja, főtt császárhús, különleges hurka és 3 féle sült kolbász, hogy kész legyen a kardiológusok rémálma.

Az alábbi képen saját készítésű verziómat mutatom be mivel az eredetit elmulasztottam lefényképezni:

Valahogy így fest egy azaz 1 adag

Errefele ezt annyira-nagyon szeretik, hogy van saját ünnepe is meglepő módon grünkohlozásnak nevezik és nagyon távolról emlékeztet a locsolkodásra. Az eljárás úgy fest, hogy a fiatalok, vagy kevésbé fiatalok italozás közepette egy talicskát tolnak végig az utcán és a házakból áramlanak ki további fiatalok, vagy kevésbé fiatalok.

Van aki csatlakozik a menethez, és van aki csak megtekinti az eseményt.

A talicskába minden csatlakozó mindenfele targyakat raknak, használt cipőt, kis rádiót, gereblye fejet, stb. Aztán elkezdik a talicskából egyenként szerteszét hajigálni a holmikat. Mindenki igyekszik messzire hajítani ebbre a rendezett észak német kisváros utcáin. Aztán összeszedik és újra elkezdödik a dobálás. A menet végcélja a Grünkohlozásra kiszemelt és lefoglalt vendéglő. Amikor ide megérkezik a társulat, már senki sem szomjas mégis a dobálásra szánt holmik minden egyes darabja, németesen vissza került a talicskába. A talicskát kint hagyják és megkezdődik a az evés-ivás.

A vendéglős addig hordja a társaságnak a Grünkohlt, amíg bárki is maradt még az asztalnál. Ha kell másnap estig. Közben persze fogy a sör is. Ha van aki ezt már nem bírja gyomorral akkor módjában áll kulturáltan, a wc-ben felszerelt "hányógép"-et használni, nem csak úgy össze-vissza rosszul lenni a wc-n és környékén. A kapaszkodókkal szerelt készülék így fest:

• 
• 
• 

∼∼

Ennél visszafogottabb módon is lehet mulatni a tavaszi mínuszokban a környéken. Például nagy kultúrája van a strandolásnak, amikor is a nálam nyilván lényegesen strammabb németek kifekszenek az északi tenger napos de nem éppen meleg strandjára a 80 kilométer per órás szélben napozni a homokban. Ha az ember képen látja, majdnem olyan ez a tengerpart az intenzív északi napsütéssel, ami akár kellemes is lehetne de én nem mernte mélőben kipróbálni. Baromi hideg van, évszaktól majdnem függetlenül és az állandó heves szél csak úgy cibálja a kempingezők száradni kiakasztott nadrágjai.

Ettől függetlenül a Riviéra érzésre erősen jelen van. Teljesen normális pálmafás koktélpult van a homokban a strandon, amit csak úgy szaggat a szél. Megrendelőmmel oda is ballagtunk, télikabátban, a napozók között és ő németesen rácsapott a pultra a pálma levelek között és azt kiáltotta "Két forró sört!". Enélkül nem lett volna teljes a strand élmény.