2015. jún 12.

A Vodka Oroszul водка

írta: Csikós Mihály
A Vodka Oroszul водка

011oroszvodka3.jpg

Amikor először terveztem Zsukovkára, az ügyfelem meginvitált a szalonjába és drága francia cognacot és armagnacot kínált. Egy idő után zavartan megkérdeztem, vodkája van-e? Akkor ő is zavartan nézett kicsit és azt mondta: most nincs. Az alkoholtól már ellazulva kérdeztem, hogy most, hogy az oroszok életszínvonala emelkedik, már lenézik a vodkát? Kicsit szomorkásan mondta, hogy á dehogy, őszintén megmondja azért nincs, mert megitták. A vodka orosz megítélése tehát változatlan. Nézzük, hogy isszák.

A vodkaivással a hajdani Szovjetunióban ismerkedtem meg. Akik jártak ott tudják, mit jelent, hogy stogram: ez a legkisebb egysége, ez egy deci, azaz egy vizespohár. A régi motorosok azt is tudták, hogy ezt uborkával illik fogyasztani és a kortyolás után fekete kenyeret szokás szagolni hozzá.

Ez a hagyomány a háborús időkből maradt meg, amikor jobb híján a vodka volt a fő kalóriaforrás és kenyér szagolással igyekeztek csökkenteni az éhség érzetet, valamint kímélni a szerény kenyérkészletet.

Étteremben viszont, ha az ember kért a vacsorájához egy vodkát - így mondják "egy vodka", az fél litert jelent. Egy kancsót vagy egy félliteres üveges vodkát hoznak ki. Ennél kevesebbet valószínűleg nem érdemes fogyasztani.

A Trükkös változata az U-boat, azaz tengeralattjáró, amit Kijevben tanultam egy kick-box bajnoktól, aki épp aznap csúszott le a kijevi kick-box világbajnokságról, ahol esélyes volt, mert délelőtt karambolozott, csupa seb volt az arca és boldog mosollyal jelentette ki, hogy így most nyugodtan ihat. Szerencsés embernek tartotta magát ebben a helyzetben.

Az U-boat: fél liter sörbe egy féldecis vagy decis vodkát poharastul beledobunk. Ahogy a tömény elkeveredik, a sör felbuborékosodik, de nem úgy ahogy a sörhab, hanem inkább mint a pezsgő. Ezt lehetőleg egy vagy két húzásra illik meginni, mert az extra oxigéntartalom nagyon feldobja az italt és a vodka az ízvilágot is megbolondítja egy kicsit. Hosszú évekig kedvenc italom volt.

Szentpéterváron még ma is üzemel a legendás étterem-mulató, a Troyka. Itt világszínvonalú varietét, látványos esztrád show-t és tradicionális orosz folk műsort kínálnak a vacsora mellé. Az elmúlt 50 évben kedvelt szórakozóhelye maradt a felső tízezernek.

fotó: http://www.troika-spb.ru/engabout/

Ide invitált ügyfelem a 80-as évek végén. Operettszínház méretű, a nézőtéren hatalmas asztalokkal. A jegy árában benne van a műsor és a mellé kínált orosz snack. Ez kaviár, blinki (kaviáros palacsinta), tokhal és egy üveg vodka.

Az ügyfelem megkérdezte, kinyitjuk-e az egy üveg vodkát, de figyelmeztetett, orosz szokás szerint, meg kell inni az egészet. Ketten voltunk, gondoltam csak megoldjuk. Még tartott a műsor, mikor elfogyott az üveg. Az ügyfél virtusból kérdezte, rendeljünk-e még egyet? Még mindig ketten voltunk, de mondtam, - virtusból, - hogy persze. Azt is megittuk. Arra már nem igazán emlékszem volt-e 3. üveg...

De az biztos, hogy én a saját lábamon távoztam, míg vendéglátómat sofőrje (testőr) erőteljesen támogatta, föl a hosszú lépcsőn a kijárathoz.

megrendelőm bekászálódott a kocsiba, majd büszke mosollyal pillantott fel rám az autó félhomályából fektében és azt mondta:

You are a real Russian guy!

és elájult.

Ez akkor és ott nagy büszkeséggel töltött el, hogy ilyen kaliberű elismerést tudtam kivívni.

A kocsi viszont simán elhajtott nélkülem. A tulaj nyilván nem szólt, hogy én is velük megyek. Volt már hasonló. Már hajnalodott, de még sötét volt és nem tudtam pontosan merre induljak...

Oroszországban akkoriban dúlt az úgynevezett magán-taxizás, ami annyit jelentett, hogy akinek volt autója az munka után az utcákat járta a kocsijával, találomra szólongatott le embereket, hogy ne vigye-e el őket, megegyezés szerinti összegért. Olyasmi volt, mint a fordított stoppolás. A lelkemre kötötték, hogy soha, semmilyen körülmények között ne szálljak be ilyen kocsiba, mert turistáknak ez túl veszélyes, kb. 99%, hogy kirabolnak.

Amikor megállt mellettem a kék Zsiguli  és a sofőr kérdezte elvigyen-e, mégis beszálltam, arra gondolva: "I am a real Russian guy". Nem vagyok én turista. 

Bejött a százból egy, és biztonságban szálltam ki a korrekt viteldíj megfizetése után a kocsiból az Astoria Hotelnél.

Voltak kevésbé extrém művezetéseim is Oroszországban. Ezeken szokás, hogy a tervező együtt iszik egy vodkát a munkásokkal. Ez része a befogadási szertartásnak, amit nagyra becsülnek itt és egy külföldinél feltétlenül elengedhetetlen. Megesett azonban, hogy bár a társaságnak egy üveg vodkát kell megosztania, mégsem volt egy teljes üvegnyi kéznél. Az oroszok nem voltak szívbajosak. Összekalapozták mindenkitől a bontott üveg vodkáját és egy lavórba összeöntötték, majd azt körbeadva ittuk meg az áldomást.

A Vörös Téren is gyakori vendég a vodka. Szokás, hogy az esküvőt követően a friss házasok a tér autóval megközelíthető részén leparkolnak lehetőleg egy Zsigulival vagy Volgával és annak a motorháztetején megterítenek vodkázáshoz; kockás abrosz, uborka, kenyér és a vodka. Így isszák meg az áldomást a házasságra.

A Vörös Téren egyéb különös szokások is divatban vannak. A első számú kedvencem, hogy a hatalmas téren masíroznak fel és alá a partizán egyesületek és sok hangszórós, kazettás magnóból bömböltetik a mozgalmi dalokat, vörös karszalagban, 70 körüli bácsik, talpig kitüntetésben, egyenruhában sokkolják a modern Oroszországot és a látogató turistákat.

A másik kicsit hasonló fura jelenségek a mutatványosok, akik különféle orosz történelmi személyiségnek maszkírozzák magukat sokkoló panoptikummá változtatva a környezetüket, ahol Rettegett Iván, Raszputyin és Lenin akár több példányban jön-megy a téren, tematikus monológba gabalyodva, briliáns, korabeli kosztümökben és tökéletes színpadi sminkben. Baksisért közös fotót készíthet bármelyik turista velük. A vonulgató partizánokkal együtt egészen szürreális az összkép.

 

Szólj hozzá

kultúra oroszország érdekesség moszkva szovjetunio kulináris