2015. már 24.

Szaúd-Arábia 2015

írta: Csikós Mihály
Szaúd-Arábia 2015

szaudmain.jpg

Itt született Mohamed és itt született meg az iszlám, az egyik legszigorúbb vallás. Valószínűleg sehol sem veszik olyan komolyan, mint Szaúd-Arábiában, hiszen ide nyúlnak vissza a gyökerek. Turizmus egyáltalán nincs. Belépni üzleti ügyben szabad, meghívólevéllel, illetve bonyolult vízum ügyintézési procedúrát követően. Így érkeztem én is.

Ha az ember felül a repülőre hétköznapinak mondható figurákkal, majd amikor a hosszú úton elalszik és arra ébred, hogy csomó lepelbe burkolózott ember veszi körül, rögtön tudja, hogy megérkezett Szaúd-Arábiába.

Az ima és az imaidők

Szaúd-Arábiában kiemelkedően fontos az öltözködés, a napi ötszöri imádkozás és a tisztálkodás. Más muszlim országokban ezt gyakran összevonják, kerekítik, lazítják, de nem itt.

Itt ilyen nincs. A keretek is rendkívül kötöttek. A napi imát csak szent helyen lehet elvégezni, imaszobában vagy ami még jobb, mecsetben. Ezért a munkahelyen, bevásárlóközpontban, irodaházakban, a legszuperebb high-tech felhőkarcolók irodáiban is kötelező az imaszoba létesítése. Ha valaki nem imádkozik vagy nem szent helyen teszi, tehát pl. a kocsijában vagy az utcán próbálkozik, akkor a vallási rendőrséggel kell elszámolnia. A biztonsági őrök és a speciális rendőrök mindig árgus szemekkel figyelik a vallásos cselekményt. A nem szent helyen történő imádkozás börtönbüntetéssel jár.

Az imák időpontja állandóan változik. Csillagászati szempontok alakítják. Lényeg, hogy az átlagember nem tudja, hogy mikor kell imádkoznia, csak körülbelül. Ezért akárcsak régen, az imaidő pillanatában a mecsetekből felzendül a müezzin hangja - ma már hangszóróból.

Mobiltelefonra is vannak applikációk, amik jeleznek, ha menni kell (itt van egy-egy példa Android-ra és iOS-re). Egy üzleti tárgyalás közben, ha valakinek furcsa hangon megszólal a telefonja vagy a müezzin hangja szól belőle, akkor tudni lehet, hogy imaidő van; ekkor udvarias elnézést kérés után a tárgyalás közepén távozik. Ilyenkor, ha mecset környékén vagyunk, akkor láthatjuk, hogy az emberek tömegesen sietnek imádkozni. Rettenetes mennyiségű papucs és cipő halmozódik fel a imahely ajtajában, mivel csak mezítláb lehet belépni.

Az Al Hail Pláza tervezéskor például komoly fejtörést okozott, hogyan is biztosítsunk helyet az imaidő alatt levetett számtalan lábbelinek.

Imaidőben nem szabad dolgozni. Amikor megszólal a hívó hang, akkor bezár gyakorlatilag az egész ország. Ez kissé döcögőssé teszi az életet. Nemcsak az üzletek zárnak be, hanem az éttermek, a bevásárlóközpontok food courtjai, az összes étkező, minden úgy zár be, mintha nap vége lenne. Ez a szabály. Azaz: lekapcsolják a villanyokat, lehúzzák a redőnyöket, bezárják az ajtókat és kész. A pincérek is elpakolják a munkaeszközeiket, lehúzzák a redőnyt, lekapcsolják a villanyokat, esetleg 1-2 irányfényt hagynak égve. Akinek szerencséje van és mondjuk egy bevásárlóközpontban dolgozik, az egy közeli imaszobába tud menni, de aki véletlenül olyan helyen dolgozik, ahol nincs imaszoba, annak el kell mennie egy mecsetbe.

Amennyiben te, külföldiként bent eszel egy étteremben, neked nem kell elmenned. Maradhatsz és megeheted az ételedet. Kiszolgálás nincs, az étterem teljesen üres, maximum az a pár meglepett külföldi ül bent. Amikor vége van az imaidőnek – számomra kideríthetetlen volt az ima időintervalluma, de úgy 20 perc és 45 perc között alakult többnyire, viszont volt, hogy egy órát is vártunk – akkor újra kinyit minden. Ez naponta ötször történik és mint ahogy az előbb említettem, okoz fennakadást. Itt tartózkodásaim alatt legalább tízszer fordult elő, hogy enni akartunk menni, de épp az orrunk előtt zárt be az étterem, és egy erős háromnegyed órás várakozás után tudtunk csak bejutni. De az sokkal rosszabb, amikor be van osztva az időd, ezért egy bevásárlóközpont food courtján akarsz valami könnyű ételt bekapni, és akkor közlik, hogy „salah”, azaz imaidő van, „after praying” van felszolgálás, mert ugye akkor még nyitva van a hely, leszámolnak, elrendezik a dolgokat, úgy mintha este lenne. Ilyenkor az ember így járt, az étkezés ugrott, megyünk a következő programra, tárgyalások, stb. és este, amikor hazafelé megyek a szállodához, gondolom, beugrok az onnan nem messze lévő kis vendéglőbe, de ott éppen megint zárják az ajtót, mert „salah” van... Ez nem jelenti azt, hogy az illető vendéglő nincs nyitva éjfélig ima után, de az imaidő alatt mindenképpen bezárnak.

Az öltözködésről

Itt minden nőnek kamaszkorától, az első menstruációtól, fel kell vennie a fekete, földig érő leplet és fátylat. Ez alól nincs kivétel. Ezek a ruhák körülbelül egyformák. Kicsi eltérések vannak, így van hajtva az ujja, úgy van varrva a széle, de alapvetően egyformák. Nem is nagyon lehet megkülönböztetni a nőket hátulról.

img_2329.jpg

A bevásárlóközpontokban az üzletben egy nő nem vetkőzhet le, mert nyilvános helyen nem veheti le a ruháját. Tehát meg kell vásárolnia a ruhát és az épületben található, mosdó területén elhelyezett női öltözőblokkban próbálhatja fel. Ha nem felel meg, akkor visszaviheti az üzletbe, ahol visszafizetik neki a pénzt. A szigorú öltözködési szabályok ellenére az összes márka képviselteti magát itt is, Louis Vuitton, Prada vagy az éppen hétköznapibb Mango vagy Zara.

Beszéltem olyan helyi mérnök kollégával is, aki úgy tartja, hogy ez a nők választása, hiszen így nincsenek kitéve a férfiak pillantásainak, megjegyzéseinek. Említette, hogy nyáron Londonban nyaralt a családjával és ott is hordták a nők a fekete ruhát. Kérdeztem, hogy megengedte-e volna nekik, hogy levegyék. Azt mondta, hogy a nőknek eszébe se jutna ilyet kérni.

Ennek ellenére a repülőtéren már az induló VIP váróban, a legtöbb, országból kiutazó nő leveszi a fátylat, és van aki a fekete ruhát is. Majd útközben apránként tűnnek el a maradék fátylak és kendők. A nők felén ha marad valami ruhadarab, ami az iszlámra utal az út végére.

A férfiak többnyire fehér, hosszú, földig érő ing-szerűségben járnak. Fejükön szintén hordanak kendőt, leggyakrabban piros kockásat, egy fekete karikával leszorítva, de gyakran hordanak fehér kendőt is. A fehér hosszú ruha a legáltalánosabb, de ennek árnyalata időnként eltérő. Lehet vajszínű vagy halvány kék, de mindenképp világos a színe.

Az átlag szaúdi férfi megjelenése, viselkedése lenyűgöző, hihetetlenül arisztokratikus. Sokat gondolkoztam azon, hogy ez miért van így. Valószínűleg a fejkendő és a pánt okozza ezt a fejedelmi tartást. A mozdulataik enyhén lassúak, nyugodtak és szép ívűek. Jellemző még a nagyon szépen ápolt és gondosan rendben tartott arcszőrzet is, továbbá a kellemes illat. Nagyon sokat töprengtem ezen, hogy egységesen ilyen elegánsan néznek ki az átlag szaúdi férfiak, mert itt is, mint az ázsiai népeknél, nagyon nagy a nivellálódás, és ugye van az orbitális méretű nyomor, ahol az elegancia nincs igazán jelen. De akinek normális állása van, rendesen dolgozik és szaúdi, – a nehezebb fizikai munkákat az egyiptomiakkal és palesztinokkal végeztetik el – annak a megjelenése jóval több, mint kellemes.

A városok felett mintha kicsit mindig köd ülne, egy vöröses köd. Ez homok. Rajta van mindenen; a házakon, autókon egy halvány réteg van homokból, ez mozog a levegőben is. Ez a sivatag. Ennek ellenére nem tudtam rájönni, hogy az átlag szaúdi férfi földig érő, hófehér ruhája hogyhogy sohasem koszos. Nemhogy ritkán koszos, hanem soha nem koszos. Nem láttam olyan szaúdi férfit, akinek a fehér klepetusán ételpecsét, sár- vagy porfelverődés lett volna. Nem tudom, hogyan csinálják! És ez az átlag. De az, aki nem az átlag, aki Bentleyből vagy Rolls-Royceból száll ki, annak a megjelenése egyenesen káprázatos. Talán furcsa, hogy így írok erről, hiszen nagyon általánosításnak tűnhet, de mégis meglepő az az elegancia, ami a szaúdi férfiak sajátja.

img_1440.jpg

Jobb, ha férfinak születsz

Szaúd-Arábiában úgy fogalmaznak, hogy a nők nagyon erős védelem alatt állnak. De én úgy érzem, mégis kijelenthetjük, hogy szerencsésebb férfinak születni. Egy kicsi, vékony vagy kövér, esetlen fiú is tökéletesen magabiztos, hiszen ő férfi, és ez mindenképp fölé emeli minimum a társadalom felének, aki nem férfi. A nők nem mehetnek ki egyedül az utcára, nem vezethetnek autót, nem lehet jogosítványuk sem.

Ezek a szokások nem általánosak az iszlám világban. A környező országokban már nagyon sokat lazítottak a törvényeken, például a nőknek már lehet jogosítványuk. Hallottam olyanról is, hogy egy szaúdi nő elment külföldre, ahol letette a jogosítványt, bár a hazájában még mindig nem vezethet. Ennek azért sincs sok jelentősége, mert a szaúdiak nemcsak, hogy nem utazhatnak ki az országból turista célból, mint ahogy nem is jöhetnek be ide emberek, de az országon belüli utazáshoz is a munkahelyi vezető engedélyét kell kérni.

A nők az utcára is csak közvetlen családtag kíséretében mehetnek ki, nőt egyedül az utcán nem lehet látni. Amit én láttam többször, hogy nők csoportokban közlekednek, gondolom, ez a közvetlen családtagot jelenti, esetleg a feleségtársakat. Az imaidőre visszacsatolva: a nőknek nemcsak, hogy jogosítványuk nem lehet, de amikor menstruálnak, nem imádkozhatnak. Ezen kívül, gondolom, még van néhány megszorítás, aminek mélységeit annyira a hétköznapokban, kívülállóként nem látjuk.

img_1010_masolata.jpg

A férfiak álláspontja az, hogy az egész rendszer a nők tisztelete miatt született meg. Azért van rá szükség, mert a nők, akik anyák lesznek és a gyermekeik felnevelői, olyan védelemben és biztonságban élhessék le az életüket, hogy semmi ne zavarja meg őket.

Elkülönítés az épületekben

A családi házon belül is külön forgalma van a nőknek, tehát egészen más útvonalon közlekednek, mint a férfiak vagy a vendégek. Valójában egy tehetősebb (tehát a középpolgári rétegtől felfelé) család házának szerkezete a következő: bejutunk a házba, a nők külön bejáraton - attól függően, hogy hány feleség van - a női részbe érkeznek. A női rész elején van egy társalgó vagy nappali, ahol a nő a női rokonait tudja fogadni, ez valójában egy vendégrész a feleségeknek. A következő blokk a hálószobarész, a feleségek számától függően. Manapság ugyan a feleségek már nem élhetnek együtt, viszont számos, e régebbi szokás szerint kialakított épület van használatban a mai napig is.

A ház másik oldalán jön be a férfi, ott található a férfi nappali, ahol a férfi férfi barátainak a fogadása történik. A férfi hálószoba összeköttetésben áll a női hálószobarésszel. A kettő között helyezkedik el a családi nappali, a konyha, az étkező, tehát ahol a család él. Ide már csak a család tagjai jöhetnek, se rokon, se vendég nem teheti be ide a lábát (talán csak a férj testvére bizonyos esetekben). Azaz a családi házadban, a saját otthonodban vannak olyan ajtók, amiken soha nem léphetsz át, ha nő vagy.

Ezt a családi szeparáltságot fizikailag és földrajzilag is mindenhol meg kell jelentetni. Tehát például a bevásárlóközpontokban az étkező területeken, a food courtokban külön van a family zone vagy family section, ide kell mennie a nőknek a gyerekekkel, miután ez a családi rész, nyilván megy velük a férj is, de neki lehetősége van a nem family zone-ban is étkezni. Érdekesség, hogy a kávézókban is külön bejárat van a férfiaknak és a családnak, de ha esetleg egy ajtó van, akkor is el van választva középen egy oszloppal vagy táblácskával, hogy singles only (ami a férfit jelenti), valamint family only (ami pedig a nőket és gyerekeket jelenti). Jobb esetben a férj is az utóbbin megy be és a családjához ül le. Az elkülönítés, - férfi-női forgalom, illetve egyedülálló-család (az egyedülálló mindig csak férfit jelent, egyedülálló nő nem létezik) - még a luxusszállodákban is megjelenik.

img_0933_masolata.jpg

Ügyfelünk meghívására több alkalommal is ötcsillagos szállodában laktunk, ahol a svédasztalos reggeli a következőképp nézett ki: a svédasztal középen helyezkedett el (egy megfelelően nagy tárgy sok oszloppal). Egyik oldalán volt a singles only, a másik oldalon pedig a family zone, tehát ott ehettek a nők és családtagok. Elég gyakori volt, hogy lejött a nő és leült a family zone-ban a gyerekekkel, a férj pedig a férfi oldalon étkezett. Olyan is előfordult, hogy a férfi megjelent a feleségével és egy karon ülő kisbabával, elégedetlenül és türelmetlenül körülnézett, majd két pincér rémülten rohanva hozott 2-3 spanyolfalat és körülkerítették az a részt, ahol helyet foglalt a hölgy a kisbabával, a férj is hozzájuk ült, innen ment ki az asztalhoz ételt szedegetni, majd visszatért a paravánfal mögé.

707.jpg

A mosdóblokk

Ez szintén különleges helyiség. Annak ellenére, hogy a bevásárlóközpontok hatalmasak, 100-150 000 m2 alapterületűek - szóval nem egy bazárban vagyunk, hanem egy rettenetesen modern, hiper-szuper, márvánnyal, LED fényekkel feldíszített, korszerű épületben - mégis összesen csak 1 vagy 2 ilyen blokk található bennük.

A rituális tisztálkodó helyiség (ablution room)

Egy bevásárlóközpontban a nők a mosdóblokkban öltöznek át, ami áll a vécéből, az ablution room-ból és a dressing room-ból, ahol a nő felpróbálhatja a ruhákat. A férfi mosdóblokkhoz is tartozik ablution room.

A rituális tisztálkodásnak kb. olyan szigorú szabályrendszere van az iszlám hétköznapokban, mint az imarendszernek.

Van kis- és nagytisztálkodás. A kistisztálkodás abból áll, hogy megmossuk a kezünket könyékig, valamint az arcunkat és a lábunkat. Bizonyos egyszerűsített esetekben a lábmosás zokniban történik, sőt, olyat is láttam, hogy cipőben, mivel ez egy rituális tisztálkodás, így sok esetben csak a mozdulatok maradtak meg belőle. A kistisztálkodás kötelező minden egyes vécéhasználat után (úgy vettem észre, hogy időnként előtte is). Bizonyos esetekben, amikor valami "baleset" történt (pl. valamilyen tisztátalan dologgal érintkeztek), akkor is van kistisztálkodás. Gondolom, a női öltöző is ezért van a tisztálkodó helyiség mellett.

img_1504_masolata_masolata.jpg

A nagytisztálkodás (big purification) egy alapos fürdés. Azt mondták, hogy úgy képzeljem el, hogy nincs olyan rész, amit nem pucolnak meg, a legnagyobb részletességgel az összes hajszálat megmossák egészen tövéig. Ezt naponta legalább egyszer mindenképp el kell végezni és azokban az esetekben pluszban, amikor valami tisztátalan dolog történik a testtel, például az illető – ahogy a szaúdiak diszkréten mondják – együtt volt a feleségével, azután rögtön és azonnal nagytisztálkodást kell végezni, vagy ha váratlan magömlése volt éjszaka, vagy hasonló nemi jellegű dolog történt, például erekciója volt.

Nagyon modern, üveg függönyfalas felhőkarcoló irodaházakba, az öltönyös úriember – a férfiaknak nem kötelező az arab ruha viselete, nagy rész viseli, de sokszor felvesznek öltönyt is – kijön a vécéből és megmossa a kezét, arcát, lábát, de nem feltétlenül veszi le a cipőjét, hanem cipőn keresztül vizes kézzel végigsimítja a lábát. Van, aki leveszi a cipőjét, rááll, és a zoknis lábát simítja végig vizes kézzel. De a nagy részük lehúzza a zokniját is és fél lábon állva megmossa a lábát. Ez olyan helyeken van, ahol az ablution room nincs rendesen kialakítva, mert valamilyen európai rendszer szerint tervezték az épületet, leggyakrabban európai tervező, vagy nyugati beruházó által készült épületről van szó, ahol ezt nem vették figyelembe.

img_1603_masolata.jpg

Nekem is minden épület minden mosdójához kellett tisztálkodó helyiséget terveznem. Ez úgy néz ki, hogy van egy kis ülőke és van egy padka, amire rá lehet tenni a lábat. Egy csap áll ki a falból, innen folyik a víz a padka mögötti vályúba. Az ember ide leülve kényelmesen és kulturáltan meg tudja mosni kezét, lábát, arcát, haját.

al_hail_mall_022_0005.jpg

Házasság, többnejűség és válás Szaúd-Arábiában

A házasság kérdése is érdekesen alakult ki. A leendő feleséget családtag ajánlja, de először a férfi anyja nézi meg. Gyakori az unokatestvérrel történő házasságkötés. Ha egy családban több lány is van, a legidősebb házasodhat, azonban lehet nemet is mondania. Ekkor már a korban következő lány köthet házasságot a testvérek közül. A csavaros észjárás azonban itt is jellemző, ugyanis a házassági ajánlat el nem fogadása akár üzleti célokra is felhasználható (avagy mennyiért mondjak nemet?). A házasulandó feleknek kb. 15-20 percük van eldönteni a házassági szándékukat. Szerencsés esetben a leendő házastárs képe mobiltelefonon megtekinthető a találkozó előtt. Míg az európai kultúrkörben, optimális esetben először szerelembe esünk, majd ebből kiindulva építjük fel családi életünket, addig Szaúd-Arábiában a keleten sokfelé létező hagyomány szerint, először kötnek házasságot és csak utána ismerik (és jó esetben szeretik) meg egymást a felek.

A többnejűség létező itt, azonban nem akkora buli mint egyesek gondolnák. Maximum négy felesége lehet egy szaúdi férfinak, de a feleségek nem élhetnek együtt a korszerűsített irányelvek szerint, szemben a régi idők módijával. Ez ma már tilos. A többnejűség egyik alapvető szabálya, hogy mindegyik feleséggel ugyanolyan mértékben kell foglalkozni, mindegyiknek ugyanazt kell adni; ha erre képes vagy, csak akkor lehet több feleséged. Tehát, ha veszel egyik feleségednek egy tányért, akkor a másik háromnak is ugyanolyat kell venned, ha szeretkezel az egyikkel, a másik hárommal is kell szeretkezned záros határidőn belül. Nem hanyagolhatod el őket. Ezen előírás alapján napjainkban már úgy szabályozzák a többnejűséget, hogy egy feleség egy ház vagy egy lakás. Tehát nem élhetnek közös háztartásban a feleségek, ugyanis rengeteg probléma, balhé, veszekedés és válás volt ebből. Úgy fogalmazták meg ezt az itteni ismerőseim, hogy széttépték egymást az asszonyok, és közben a férfit is széttépték. Megesik, hogy a következő feleséget az asszony hozza/mutatja be urának, akár egy barátnőjét, így minimalizálhatják a későbbi súrlódásokat. Itt is valahol tetten érhető egyfajta sajátos korszerűsödés, lévén 100 évvel ezelőtt nagyon nagyot nézett volna az a multi feleség aspiráns, aki feleségül vesz egy újabb nőt, és közlik vele, hogy akkor vegyen egy extra házat is.

Megengedett a válás. Így akár a régebbi szabályok szerint köttetett házasságokat is felül lehet vizsgálni például ha valaki nagyon fiatalon házasodott. Gyakori volt, hogy nyolc-kilenc éves korában vettek feleségül egy nőt. Manapság, ha egy nő azzal az indokkal áll bíróság elé, hogy 30 éves, a férje pedig 60, akkor ez lehet válóok. Érdekes módon az is válóok, ha férj nem úgy tartja a feleségét, ahogy ő gyerekkorában azt megszokta. Mivel ez egy őrült nagy ország, és különböző törzsek és szokások vannak, ezért ha mondjuk nem olyan ételeket kap, ami az ő területén szokásos volt, hanem a férj rá akarja erőltetni saját étkezési szokásait, akkor ez is válóok. Válóok az is, ha feleség intelligensebb, képzettebb, tanultabb, mint a férj. Mivel a család választja ki a feleséget, így lehet, hogy a feleség iskolázatlanabb férfit kap. Érvényben van még az a törvény, hogy ha nem választotta szét a bíróság a férjet és feleséget, és a feleség mégis elmegy a férj házából, akkor a férjnek jogában áll visszahozatni a nőt, betenni egy szobába, ahol egy ágy és egy kancsó víz van, és ott tartani, ameddig akarja. Ez mind a mai napig élő törvény, vagyis ha nincs válás, nincs ugrabugra.

Szigorú szabályozások és a halálbüntetés

A szigorú vallási szabályozásokon túl egyéb rendelkezések is meghatározzák a szaúdi iszlám életet. Tilos az alkohol, a disznóhús és a drog fogyasztása, terjesztése, birtoklásí. A kábítószerrel kapcsolatos bármilyen ügyért halálbüntetés jár. Az országba belépve e tényre a vámnyilatkozat is figyelmeztet. Fotózni csak nyilvános helyeken szabad, de ott is vannak olyan helyzetek, amikor a kísérők halkan szóltak, hogy most nagyon gyorsan rakjam el a gépet.

Érdekesség, hogy nincs mozi és színház sem; a nyilvános helyen történő táncot, zenélést, éneklést a törvény bünteti.

Iskolázottság

Rijádban megmutattak néhány egyetemet, egészen pontosan hármat – az egyik épp épülőfélben volt. Egy ilyen építkezés költséges, mivel egyből két egyetemet kell építeni; egy fiú és egy lány egyetemet. Az egyik hatalmas épületen ki van írva, hogy női bejárat, a másik hatalmas épületen pedig, hogy fiú bejárat. Először csak azt hittem, hogy külön mennek be, de aztán tájékoztattak, hogy teljesen külön folyik az oktatás. A lány egyetemeken nők tanítják a lányokat, a fiú egyetemeken pedig férfiak tanítják a fiúkat. Az oktatás teljesen ingyenes. Sőt, úgy tudom, fizetést kap az, aki egyetemre jár.

Egzisztenciális különbségek, szociális háló és elfogadás

Az iszlám előírásai szerint segíteni kell a rászorulókat és elesetteket. Kevés adófizetési kötelezettség van, de a nyereség egy meghatározott százalékát be kell fizetni egy állami alapba, amiből a szegényeket támogatják. Ennek az adónak azt hiszem zara a neve. Tehát szegénység ugyan van, de nyomor nincs, koldusokat egyáltalán nem lehet látni. Gondolom abból kifolyólag, hogy a létminimum valamilyen szinten biztosítva van, alkohol pedig nincs, amire elköltse az illető a pénzét, megfagyni nem tud az utcán, ételre pedig van pénze, hiszen az elképesztően olcsó.

Ellenben viszont az ingatlan iszonyú drága.

img_5555_masolata.jpg

Visszatérve a nyomorhoz és szegénységhez: kicsit a külváros felé sétálva, késő éjjel - mert akkor nincs annyira meleg - lehet tapasztalni, hogy szegény emberek ülnek a földön vagy viseltes kanapékon, körülöttük szemét szétdobálva mindenfelé. Ezek az emberek soha, egyetlen egyszer sem kértek sem pénzt, sem ételt. Tehát itt érezhető az a nagy különbség, hogy ezek az emberek bár szegények mégis megvan a napi betevőjük a valóban működő szociális hálónak köszönhetőn.

img_6161.jpg

Az iszlám kötelezően írja elő az elesettek és bajbajutottak segítését. Itt megint utalnék arra, hogy a természeti körülmények határoznak meg sok mindent egy vallás parancsszavaiban. Olyan zord körülmények közt élve, ahogy a sivatagban anno a különböző törzsek éltek, elkerülhetetlen volt a túléléshez, hogy parancsba adják azt, hogy egymást segíteni kell. Ennek kapcsán az is érdekes, hogy a hétköznapi életben és itt sétálgatva, utazva, taxizva, éttermezve az embert megérinti az, hogy nem mindennek az ura a pénz. Például a taxis nem sokat alkudozik, - pedig általában palesztinok vagy egyiptomiak - és nagyon igyekszik nem átverni téged, tehát korrektül közölni az anyagi feltételeket, és nem látszik rajta, hogy most mindenképp le akarja húzni az európai embert, nincs az, hogy most kifogta az aranyhalat.

Mivel az angolul beszélő taxisofőr ritka, így el szoktam kérni egy-egy taxis névjegykártyáját, hogy legközelebb, ha mennem kell valahova, akkor őt hívhassam. Jó üzlet vagyok általában egy taxisnak, normálisan fizetek, mindig adok borravalót, ami itt nem szokás, és általában hosszabb útra van szükségem taxira. Mégis jó párszor tapasztaltam, hogy felhívtam az illető sofőrt és nem azt mondta, hogy jó, megyek, hanem nagyon kedvesen és udvariasan közölte, hogy most nem ér rá, néhány órával később vagy esetleg másnap megfelelő neki. Ilyenkor mindig éreztem, hogy nem arról van szó, hogy itt van a külföldi, jól fizet, "enyém-enyém-enyém" és rohanunk egyből, hanem ha éppen nem ér rá, akkor majd más keresi meg azt a pénzt.

Háttér vallás

Az, hogy az iszlám több korábbi vallás elemit integrálta, a hétköznapokban élő és elfogadott dolog. Az emberek, akikkel a vallásról beszélgettem, ismerik a Bibliát és annak részleteit. Valójában a zarándoklat is bibliai részletekkel gazdagított, és nagyon érdekes, hogy alapjában mennyire befogadó ez a hitrendszer, ezt a részét többnyire nem látjuk az iszlámnak.

Találkoztam olyan mérnök kollégával is, aki természetesen, mint mindenki, az iszlám hit szerint él, de nagyon tiszteli a Szűz Máriát, valahogyan őt tartja a védőszentjének, hozzá fohászkodik, ha gyámolításra szorul. A fohászkodásról jut eszembe, hogy az is érdekes az iszlámban, hogy bár minden imájuk úgy kezdődik, hogy „Allah akbar”, mégis a hétköznapi életben – mert ők tényleg élik a vallást – ha valamilyen problémájuk kapcsán imádkoznak valakihez, akkor nagyon ritkán fordulnak Allah-hoz. Azt mondják, ez neveletlenség. Ez valami olyasmi, hogyha az embernek valamilyen gondja adódik, akkor nem egyből a legmagasabb, legtekintélyesebb fórumra rohan, vagy személyt szólítja meg, hanem a megfelelő helyhez folyamodik. Így ha ők imádkoznak, vagy problémájuk miatt fohászkodnak valamely prófétához, a Bibliából vagy az iszlámból ismert személyiséghez fordulnak. 

Internet és telekommunikáció

Bármennyire is fékezik és próbálják nem beengedni, azért hat az emberekre a 21. század. Az internet nagyon sok helyen korlátozott vagy csak nagyon kis sávszélességgel van jelen. Pár dolog megtekintése nehéz, pár dolog meg le van tiltva államilag. Nyilván alapvetően az iszlámmal ellentétes dolgokat igyekeznek így szűrni. Amikor egy családnál voltunk látogatóban, akkor a négy fiú közül az egyik szórakozottan játszott a Samsung telefonjával. Amikor megkérdeztük, hogy szokott-e olyan tartalmakat nézni a telefonjával az interneten, amit az iszlám tilt, akkor sugárzó szemmel, határozottan kijelentette, hogy nem. Majd megkérdeztük az apukát, hogy ezt mennyire hiszi el a kamasz gyereknek, mire azt mondta, hogy természetesen elhiszi, hiszen ha azt mondta a gyerek, hogy nem néz ilyeneket, akkor nem néz ilyeneket. 

Amikor érdeklődtem az egyik mérnök kollégánál, hogy az öltözködés merevsége meddig tartható, mennyire érezhető az internet és telekommunikáció hatása, nem igénylik-e a nők, hogy szebb és csinosabb ruhában járjanak, mint egy fekete lepel, azt mondta, hogy természetesen ez időben és Rijádtól távolodva lazul. Majd büszkén mondta, hogy el tud engem vinni olyan utcába, ahol a fátyol alól kilátszik a nők haja, és az egy elég komoly fejlődés. Nem az, hogy kilátszik a hajuk, hanem az, hogy kilátszódhat.

A szigorú szabályok legmarkánsabban Rijádban, a fővárosban élnek. Innen távolodva egyre lazul az egész történet. Például Dzseddában, ahol most jártam, már számottevő könnyítésekkel találkozhat az ember.

FOTÓ: CSIKÓS MIHÁLY
Szólj hozzá

vízum kultúra utazás vallás közel kelet Szaud Arábia