Az elveszett idő nyomában
A hosszú repülőutak világában, ahol az idő elveszti jelentését, az egyik legnagyobb kihívás a jetlag, ez a modernkori átok, amely az alvást és az ébrenlétet egyaránt megzavarja. Én, aki életem meghatározó részét a világ különböző pontjai között ingázva töltöttem, szembesültem ezzel a problémával, és kénytelen voltam megtalálni a módját annak, hogyan lehet ezt a kellemetlen kísérőt hatékonyan leküzdeni.
Az interkontinentális utazasai többnyire szakmai jelleguek. Nem engedhetem meg magamnak hogy 2 napig kóvályognak a jetlagtől így ahogy ezek az utak egyre jobban besűrűsödtek, ugy egyre jobban kellett törnöm magamat hogy valami megoldast talaljak
Egyik különösen éles emlékű utazásom során, amikor Ázsia és Európa között lavíroztam, egy ügyfelem – az utazás igazi veteránja – osztotta meg velem azt az egyszerű, de zseniális trükköt, amely megváltoztatta az utazási szokásaimat. Az ő titka az volt, hogy mindig ugyanabban az időpontban utazott, így a teste hozzászokott ehhez a ritmushoz. Ez az ötlet adott nekem inspirációt, hogy továbbfejlesszem a technikát.
New York amikor Budapesten épp ebédelnék

Az évek során felfedeztem, hogy a jetlag legyőzésének kulcsa abban rejlik, hogy az ember ne változtassa meg a szokásait az utazás során. Soha nem állítom át az órámat a repülőúton, mindig a saját időzónámban maradok, mintha csak egy szeszélyes illúzió lenne, hogy több ezer kilométert utazom.
Kezdem azzal hogy igyekszem olyan járatot választani ami a legjobban illeszkedik a normal hétkoznapjaimhoz. Így a biológiai órám megőrzi nyugalmát, és jobban tudok alkalmazkodni az új helyszínhez, amikor megérkezem.
Amikor ebédhez ülnék Budapesten akkor Pekingben épp vacsoráznak
A repülőn is tartom magam a megszokott rutinomhoz. Ha a repülőn épp nem az otthon megszokott időben jön a vacsora, nem eszem. Hozok magammal szendvicset, amit akkor fogyasztok el, amikor általában enni szoktam. Ha olyan időpontban repülök, amikor általában dolgozom, akkor kinyitom a laptopomat, és dolgozom, mintha az irodámban lennék. A repülőgép kabinjában ülve, az ablakon túl elterülő végtelen égbolt felett, a napjaim hasonlóan telnek, mintha otthon lennék.
Sok ember ott rontja el, hogy hagyja hogy a repülőgép társaság által diktált ritmusban étkezik és az ideje nagy reszet unalomuzessel probalja meg elütni. Rágcsa, 10 perc film, 20 perc podcast, bobiskolas és aztán kezdi elölről. Így már a repülőúton teljesen kikészül a szervezete.
Amikor Bupdaesten vacsorázok akkor már hevesen zajlik az éjszakai buli Sanghaiban

Megérkezés után az első dolgom, hogy meglépjem a csúszást, mintha csak egy bűvész lennék, aki egyetlen mozdulattal vált világokat. Remélhetöleg sikerült úgy foglalni járatot hogy délután érkezem. Akkor sétálok egyet, majd vacsorázom és korán lefekszem aludni, mintha otthon lennék. Így másnap reggel frissen ébredek, mintha nem is utaztam volna több ezer kilométert.
Amikor én a saját ágyamban a másik oldalamra fordulok akkor Singapurban elindulnak az emberek dolgozni
Természetesen előfordul, hogy a repülőút során egy vagy két átszállás megszakítja a ritmust. Az kicsit bonyolítja a rendszert de kis odafigyeléssel kezelhető. Ha egy korábbi vagy későbbi időpontban érkezem, mindig találok módot arra, hogy egy kis pihenéssel vagy sétával áthidaljam az extra időt, és ne engedjem, hogy teljesen kifáradjak.
Az évek során megtanultam, hogy a saját ritmusomhoz való ragaszkodás a kulcs a jetlag leküzdéséhez. Ez a módszer a hosszú repülőutak során is biztosítja, hogy friss és energikus maradjak, mintha csak egy varázslatos alkimista lennék, aki a különböző időzónák között lavírozva megtalálta az örök fiatalság titkát. Remélem, ezek a tippek másoknak is segítenek, hogy élvezetesebb legyen az utazás és a megérkezés utáni időszak is.