Amikor úgy döntöttem, hogy Bali képzőművészetéről, közelebbről a festészetéről szeretnék írni, egyből 3 festmény ugrott be. Ezek a képek tökéletesen szimbolizálják a modern bali ember viszonyát a művészettel. Nem is az a legjellemzőbb, hogy mit és hogyan festett a festő, hanem az, hogy hol akasztották ki őket a falra. Így néznek ki:

A művész kolónia, amely több száz éve a hinduizmus elől keletre menekült, alakította ki a bennszülött Bali Agákkal a mai bali ember génállományát. Manapság sem igen hagyják el a szigetet, de a történelmi időkben még kevésbé volt nagy a jövés-menés a kifejezetten veszélyes környező vizek miatt, így nem csoda, hogy jól megmaradt a higítatlan, genetikailag örökölt művészi érzék a leszármazottakban.

Szinte minden ember művész a szigeten. Akármerre járunk, még a legegyszerűbb dolgokról, egy kerítésről, ajtófélfáról vagy egy út menti jelzőkőről is üvölt a burjánzó és dinamikus művészeti érzék, amivel a Bali emberek meg vannak áldva.

Ez a textilfestéstől, a fafaragáson át a szobrászatig minden területen megmutatkozik. Mivel a festészet az amivel a legkevesebb kapcsolata van manapság az embernek, a különböző digitális technikák miatt a kézzel, egyetlen vászonra festett képek ismerete és hatása nem annyira általános. Ezért leginkább ezt emelném ki.

Különös ez a 3 festmény. Kicsit szecessziós, art deco-s hangulatúak. A könnyed ecsetvonások egy-két mozdulattal vannak feldobva a vászonra minden erőlködés, vagy mesterkéltség nélkül és mégis nagyon találón arányosak a hölgyek.

Ezek a festmények is olyan egyszerű körülmények között születnek, ahogy a balinéz emberek élnek. Sok esetben az utcán festik, félig ülve, félig állva a térdükre fektetett vászonnal, olyan helyzetben ahogy egy a európai aligha tudna bármit is csinálni. Ezek a művészek hihetetlen könnyedséggel készítik ezeket a képeket. Valójában ipari mennyiségeben. Akármerre nézünk Balin, mindenhol művészeti galériák vannak. Ubud városában,  - ami egyfajta művészeti központ - szinte egymásba nyílnak a galériák.

A festmények, amik itt készülnek kis galériáktól, komoly szállodák lobbijain át, menő éttermek falaiig bárhol szembe jöhetnek. Az ember mindenhol szinte azt érzi, hogy rázúdul a képzőművészet. Ez nagyon lelkesítő, hiszen ilyesmit, hogy a mindennapokat tölti ki a festészet, ritkán lát az ember Európában. Mindenhol kézzel festett, egyedi festményekkel van díszítve és hagyján, hogy díszítve de ahogy látható szívbemarkolóan hatásosak szenzitívek ezek a képek és nagyon erőteljesen megérintik az embert.

Azt a bizonyos 3 képet nem egy galériában fotóztam. Hanem délen, Seminyak-ban egy szórakozóhelyen. Ide voltak kirakva.

Elsőre persze az ugrik be, hogy milyen megalázó lehet a festő számára, hogy egy wc-ben állítják ki, valójában viszont ez pont azt a természetességet tükrözi, amivel együtt élnek a művészettel, hogy még a wc falán is műalkotások vannak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek mind egyedi műalkotások. Kézzel festve, nem nyomtatva, sokszorosítva, méretezve, netről megrendelve. Ez egyébként egy diszkó férfi wc-je. A létesítmény többi részén is az alapvető dekoráció a legjobb helyen és pillanatokban elhelyezett festményekből áll.

Ha már a diszkók: Van egy híres szórakozóhely balin a Ku De Ta, ahol a  wc előtértől a bárpultig szintén festészeti remekművek találhatók.

Érdekes leckét kaptam a Bali ember viszonyáról a művészettel. A taxisofőrrel, aki szállított a tartózkodásom alatt összebarátkoztam, és egy este amikor meghívtam egy sörre, ahogy beszélgettünk egyszer csak kért a pincértől egy cetlit és megkérte, hogy írjam rá a nevemet, ahogy én írom a saját nyelvemen. Leírtam. Gondoltam érdekli, hogy, hogy írnak ezek a magyarok. Másnap reggel jött értem, hogy vigyen tovább a helyi barangolásaimon, de ezúttal volt nála egy újságpapírba göngyölt tárgy, amit a kezembe nyomott. Kinyitottam és a nevem volt kifaragva egy trópusi fából diszkrét színezéssel, Bali motívumokba foglalva. Mondta, hogy ezt nekem faragta éjjel, mert olyan jót beszélgettünk.

Így készült az egyedi, Bali névtáblám, azóta is ez van a házunk ajtaján. 

Az egészben az a lényeg, hogy nem ebből élt, nem pénzt akart, nem kérkedett a tudásával csak szórakozásból, kedvességből, éjszaka, kézzel faragta nekem egy taxisofőr.

Balin az egyik legjobb nevű galéria a Gaya, aminek a tulajdonosa fele részben balinéz, felerészben olasz.  A Gaya egy resort, étterem, kávéház, galériaegyüttes. A galéria a legnagyobb része és fantasztikusan szép alkotások vannak benne, míg a resort-szálloda részben a szobák is eredeti, egyedi festményekkel vannak díszítve és itt sem aprózták el:

Tartozik hozzájuk egy kerámia manufaktúra is, ahol magas színvonalú kerámia munkákat állítanak elő különleges hagyományos technológiákkal. Ezek a tárgyak olyan színvonalasak, hogy 4-5 csillagos szállodák vásárolják.

De például a Gaya Galéria az a hely, ahol ha Balin vagy és érdekel az olasz és balii(!) új hullámos filmművészet, akkor ott  minden héten egy-két alkalommal tartott filmklubba bátran betérhetsz. A belépés ingyenes és klasszikus, régi művészfilmeket vetítenek.

Zárásként a Gaya galériából mutatok néhány képet és szobrot, amik nekem nagyon tetszettek és magáról a Gayáról is néhány képet