Sok dolog Balin olyan, ami az egyszeri európai turistát egyik ámulatból a másikba ejti, mennyire más világba csöppent, hogy ami otthon elképzelhetetlen az itt létezik és virágzik. Pár apróbb de nem kevésbé érdekes dolgot gyűjtöttem össze ebben a bejegyzésben.

Nem tudom, hogy a világnak van e olyan tája ahol kevesebb keresztnével dolgoznak a keresztapák mint Balin. Összesen négy uniszex keresztnév van és ezek közül még választani sem lehet... 

Eleinte egy kicsit furcsa volt, hogy a bemutatkozott valaki, akkor mintha gyakran ugyanazt a nevet hallottam volna. Aztán kiderült, hogy tényleg.

Amikor egy szállodai portás mutatkozott be udvariasan mondván: "I am Made" majd alig egy órával később egy közeli étteremben rendeltem és a csinos pincérlány bemutatkozott: "I am Made".  A kitűzőjén is jól olvasható volt a név, így muszáj volt rákérdeznem, hogy biztos azonos e a keresztneve a férfi portásoméval, a lány  megnyugtatott, hogy igen, ő bizony Made [mádé].

Másnap ezt szóvá kellett tennem a sofőrnek, aki lényegesen jobban beszélt angolul így sikerült tisztázni a helyzetet, hogy igen Balin összesen négy darab keresztnevet használnak.

• Wayan
• Made
• Nyoman
• Ketut

Ezek a nevek nemes egyszerűséggel azt jelentik, hogy: első, második, harmadik és negyedik. Tehát hányadik szülött a gyerek annak megfelelő nevet kap. Hogyha 5. gyerek születik akkor ő megint az első nevet kapja. Hogy miért, azt nem sikerült kinyomoznom.

A hatóságok manapság már küzdenek ez ellen a tradicionális gyakorlat ellen, igyekeznek egy fokkal áttekinthetőbbé tenni a nyilvántartásaikat, de a baliiak továbbra is így hivatkoznak egymásra és magukra akár mi is legyen az igazolványukban, ha az elmúlt 400 évben tudták ki kiről beszél valószínűleg ezután sem fog ez nagy kavarodást okozni.

A vezetéknevet nem használják, tehát csak a négy név valamelyikével jelölik magukat. A névjegyükön is csak a keresztnevet tüntetik fel, így elég egyhangú a névjegy gyűjtés. minden negyedik embert ugyanúgy hívnak.

Így már sokkal érthetőbb, hogy a balinézek miért mutatkoznak be állandóan. Ezért történik, hogy a szállodai portás és a pincérlánynak is gyakran mutatkozik be az ember. Ha valakivel elkezdesz beszélgetni akár egy eladóval, vagy teremőrrel, nagyon rövid időn belül rákérdez, hogy hogy hívnak téged és amikor megmondod, mi a neved akkor ő is boldogan bemutatkozik. Azaz mondja azt az egy darab árva keresztnevet. Nekik minden külföldi név nagy újdonság, egyfajta kuriózum hogy vannak olyan egzotikus tájai a világnak ahol ennyi izgalmas, érdekes nevet használnak.

Egy idő után magam is tréfásan gyakran mutatkoztam be úgy, hogy "Nyoman vagyok" ugyanis harmadik gyerek vagyok a családban. Ezt nagyon értékelték. :-)

≈

A balinéz népviselet nagyon szép. Ez a mindennapok része úgy a hétköznapi mint az ünnepi verziója. Első látogatásom alkalmával a balinézek 90%-a hordta ezt a szárong nevű ruhát. Ez egy szoknyaszerű történetet, ami egy nagy "rongy" különféle technikákkal a testre csavarva. A férfiak egy feszes zakószerű dolgot vesznek fölé és a fejükön pedig egy kendőből tekert, turbánszerű fejdísz van, a fül mögött az elmaradhadhatatlan frangipáni virág ami jelzi, hogy aznap már volt az illető templomban. 

A nőknél egy hosszú szárong és egy feszes, hímzett vagy csipke, mellény-fűző szerű valami a felső ruházat. Balin a képzőművészet nagyon erősen részt vesz az emberek életében. Ezek a textilek is jól láthatóan kidolgozottak, gyönyörű, batikolt anyagok, amiből ez a viszonylag egyszerű ruhadarab készül. 

A női változat ünnepi verziója nálunk szerintem estélyi ruhának is elmenne, de legalábbis koktélruhának annyira szép csipkékből vannak ezek a felsők és annyira elegáns az anyaga, hogy jó néhány divattervező megirigyelhetné.

Ünnepi alkalmakkor a férfiak inkább fehéret vesznek föl. A szárong ugyan az csak a zakószerű rész és a turbán is fehér. Gyakran hordanak ilyet mivel Balin hetente többször is vannak ünnepi alkalmak.

A Bali templomok nagyon különböznek a világban fellelhető templomoktól abban, hogy ide egyáltalán nem lehet bemenni.

Míg általában a különböző kultúrák ügyet csinálnak abból, hogy mutogatják a templomaikat, büszkén, hogy milyen szépek és nagyok, addig a balinéz templomokba csak imádkozás céljából, csak a balinéz vallás viselője. Pedig éppenséggel ezekről a templomokról sem lehet elmondani, hogy csúnyák, sőt...

Tehát turista a fent említettek okán, egyértelműen kizárva.

DE:

A templomoknak van egy elő-udvara, ahol gyülekeznek az istentiszteletre és ahol az áldozati tárgyakat előkészítik és ott is tárolják, illetve van egy kertje. Ezekre külső területekre bárki beléphet, ha balinéz népviseletet visel.

Így többnyire a templomok kerítésénél nagyon sok árus árul szárongott és  a turbán szerű fejdíszt. Megveszed és máris szabad az út a templomkertbe.

A templomok sokszor hatalmas terülten fekszenek, csak a kertjét bejárni egy sok órás mutatvány.

Amikor kijössz akkor lehetőséged van "visszaváltani" a ruhát a kereskedőnél, aki szó nélkül visszaadja a teljes vételárat. Ezzel a gesztussal demonstrálják, hogy ez nem az üzletről vagy pénzről szól, hanem a hagyományokról.

Különböző vallási eredetű eposzok, történetek színpadra állítása gyakori az ünnepségeiken. Ezek a szövegek több százéves. Egy európai számára az egész talán a Commedia dell'Arte -hoz hasonlítható leginkább. Megvannak a fix karakterek, a vörös majom, a fehér majom, a valamilyen király és a többi. Sztenderd szereplők, sztenderd ruhában, sztenderd mozgással, sztenderd szöveggel és valójában maga a darab is sztenderd. Sok meglepetést nem tartogat egy balinéz ember számára hiszen nagyjából heti kétszer nézi végig ugyanazokat a darabokat mégis az az érdekes, hogy minden alkalommal úgy nézik végig mintha először látnák. Hihetetlen lelkesedéssel, izgatottan tapsolnak, nevetnek a vicces részeken, izgulnak amikor valaki elbújt... mint a gyerekek nálunk a bábszínházban. Hozzá kell tenni hogy az előadás valóban rendkívül látványos. A díszes maszkok, a sminkek és táncok varázslatosan kidolgozottak minden pillanatukban.

Ehhez jön az a bizonyos balinéz zene amit nehezemre esik nem úgy leírni, hogy olyan mintha sokan mosogatnának egy étteremben és időnként valaki leejtene valamit.

≈

Balin is benzinnel működik az otto motor.  A legtöbb ázsiai országhoz hasonlósan itt is rengetegen közlekednek a kis mopedeken. Egy ilyen apró motor is egy hatalmas choppernak tűnik egy balinéz ember alatt a kis termetük miatt. 

A benzint olyan benzinkútnál tankolják, amit nem igazán láthatunk Európában.

Kicsi, barkácsolt faállványokról kínálják Abszolut Vodkás üvegből a benzint. Mivel olyan egyszerűen csak nincs, hogy benzinkút a sziget belseje felé ennél sokkal triviálisabb infrastruktúra sincs kiépítve.

Amikor az egyik kísérőmet megkérdeztem, hogy ez nem  veszélyes e, hogy itt a szabadba üvegből locsolják a benzint mindenfele, hisz gyakorlatilag mindegyik üveg egy komplett molotovkoktél és egy ilyen boltos 20  ilyennel zsonglőrködik napi szinten. Mondták, hogy de igen, ez baromi veszélyes és sok a baleset, gyakran felrobbannak... de hát ez van, jobb megoldás még nem született.

Azon azért kicsit elmélkedtem magamban, hogy miért pont az Abszolut Vodkás üveget választottak erre a célra. A legtöbb helyen ez tűnik a szabványos választásnak. Ez annyiban mindenképp érdekes, hogy a balinézek nem isznak. Nem tiltja semmi, de nem isznak mert kis termetű, trópusi nép tehát ugye gyorsan megüti őket az ital az ázsiai népek szervezete lassan és rosszul bontja le az alkoholt. Szóval érthető. Természetesen megisznak szívesen egy sört, akár egy pohár vodkát is, de nem jellemző rájuk az piálás. A vodkás üveget valószínűleg azért választották, mert ritka hétköznapi ember kezében a vodka és így nem fordulhat elő, hogy valaki ne tudja biztosan, hogy az Abszolut Vodkás üvegben benzin van. Tehát ha valaki egy Abszolut Vodkás üveget lát balin az utcán biztos, hogy nem jut eszébe, hogy vodka van, de vigyázat, mert bármikor felrobbanhat.

≈

Balin alapvetően marha meleg van, az Egyenlítőhöz nagyon közel vagyunk és a páratatalom is nagyon magas, tehát a hőség érzet igen erős. Többször voltam esős évszakban is itt, ilyenkor enyhül kicsit az idő. Egy nap egyszer vagy kétszer jön egy irgalmatlan kemény eső, esik rövid ideig, utána kisüt a nap, felszárítja a vizet és így kicsit a levegő is hűvösebb lesz, ilyenkor akár 25 fokra is leesik a hőmérséklet.

Az örült hőség miatt Balin a jobb éttermekhez tartozik egy medence. Általában úgy van elrendezve a kerthelyiség az asztalok vagy a különböző kerti teraszok, hogy a medence közepén, vagy valamelyik súlypontjában helyezkedik el a szórakozóhelynek. Egyébként a már emlegetett Kudeta Club ami félig diszkó, félig étterem. Itt is megtalálható ez a medence. Ez nem dísz. Ez azért van, hogy az emberek belevethetik magukat, akár ruhástul, mivel olyan jellegű ruhát úgysem visel az ember Balin aminek ez ártana, tehát az a rövidnadrág meg a póló pikpak megszárad miután kiszálltál a vízből. Ez konkrétan azért van, hogy kajálás után, közben átforrósodott testedet lehűtsed néhány csapás úszással.  Utána kijössz, csurom vizesen és folytatod a kaját. 

≈

A balinézek szerint a legszebb a világon a napfelkelte és naplemente Balin. Megtekintés mondhatni szokás a szigeten. Azt, hogy "ennél szebb dolog nincsen a világon" azért különös megállapítás, mert mint ahogy említettem ezek az emberek nem nagyon hagyják el ezt a kis szigetet, életük folyamán, így nyilván csak feltételezhetnek bármit a világ bármely pontjával kapcsolatban.

De ami azt illeti a naplemente és a napfelkelte valóban nagyon szép Balin.

Épült is erre rendes iparág. A turista vezetők tudják, hogy hol a legszebb a napfelkelte és erre külön szerveznek csoportokat akik hajnali 3-4 órakor elindulnak, hogy odaérjenek ahhoz a sziklás parthoz, ahol pont eszméletlen szép lesz a napfelkelte aznap.

A naplemente igazi közösségi esemény. Tipikusan a tengerparton, például Kuta Beach-en, az emberek ahogy sétálnak, a naplementére várva összeverődnek és csendesen beszélgetnek, mint valami koncert vagy előadás előtt. A naplemente végig nézése szintén olyan mint egy színházban lennénk. Rengeteg ember ül a homokos parton és nézi ahogy a nap újra és újra minden nap ugyan ott lemegy... de valóban, a magas páratartalom és a különlegesen örvénylő tenger miatt a különös felhőformák mögé bújó nap fantasztikus élményt tud nyújtani. Ezt akár teljesen idegen emberek is egymás mellett ülve izgatottan nézik végig, halkan beszélgetve.

Én is kötöttem így ismeretséget, amikor izgatottan vártuk az aznap esti fő műsorszámot; a naplementét a hatalmas, fövenyes tengerparton Kuta Beach-en.

≈

Balin az imádkozás akárcsak a vallásuk nem egy kultikus szokás, hanem az életnek a hétköznapi életnek része.

Az egyik sofőr, aki rendszeresen kísért felfedező utaimon egyik reggel érkezvén elég fáradtnak tűnt. Mosolyogva mondta is, hogy nagyon keveset aludt, mert este hétkor elmentek a templomba a családjával és elkezdtek imádkozni, majd azon kapták magukat, hogy éjjel kettő van...

Balin az imádkozás, inkább egy beszélgetés jellegű dolog az isteneikkel, amikor "megdumálják" a problémáikat kicsit.

Úgy veszem észre olyan mint amikor valaki a pszichiáteréhez jár. Reggel elmegy az imádkozó helyre és elmondja, hogy miben kér segítséget mi nyomasztja, mi lenen jó vagy mi volt éppenséggel rossz. Persze van amikor ez nagyon röviden és tömören történik de a fent említett példa sem ritka.

Az is gyakori téma Istennel Balin, hogy az emberek értsék meg kicsit jobban egymást és kevesebb probléma legyen a világban. 

Egyik másik kísérőm például egy balinézekhez képest magas, tagbaszakadt fiatalember, copfba volt fogva hátul a haja, a karjain tetoválások... szó mi szó eléggé "durva csávónak" tűnt első ránézésre. A kocsijában viszont a műszerfalon különböző isteneknek szóló napi áldozatok voltak kirakva és amikor várnia kellett valahol rám akkor elővette a Bibliát a kesztyűtartóból és azt olvasgatta. Képes volt akár órákon át olvasni a Bibliát és elmélkedni rajta. Egy egészséges, átlagos fiatal volt, akivel együtt jártam kocsmázni, bulizni és élte a normális emberek életét, de ugyanúgy hozzátartozott az ő életéhez az is, hogy szabad perceiben beleolvasott a Bibliába és kicsit elgondolkozott rajta.