Bali különleges világa mindig megrázó és megdöbbentő. De amikor helyi barátaim mondták, hogy van egy hely, ahol a hegy lábánál csak úgy kirakják a családok halott szeretteiket egy erdőben és ott is hagyják őket sorsukra úgy ahogy vannak, az nagyon megdöbbentett. Amikor pár nappal később felajánlották, hogy meg tudják szervezni, hogy láthassam a különleges temetőt, igent mondtam.

Mitől vidám egy balinéz?

Mielőtt belemélyednék a kissé bizarr, de biztosan nagyon furcsa bali temetési szokásokba, vessünk egy gyors és felületes  pillantást a bali ember és vallása viszonyára, hogy jobban érthessük a szertartások hátterét.

Balinak saját, egyedi vallása van. Ez ugyan a hinduizmusra épül, de a balinézek meghatározó része pont a hinduizmus elől menekült sok száz éve India felől erre az aprócska, alig 120 négyzetkilométeres szigetre, ahol elszigetelten élhettek.

A hindu alapok teljesen át lettek variálva és ki merem jelenteni, hogy így ez lett a világ legmegengedőbb, leglazább, legbarátságosabb vallása.

Ezt a hívők is pontosan érzik, és örömmel élik meg a mindennapokban is a hitüket. Például ha valakinek rossz kedve van, simán bemutat egy áldozatot az utcán munkába menet, füstölőzik és imádkozik egyet a földön ülve és már vidáman érkezik dolgozni.

A kis áldozat csomagocskák különféle elemeit külön-külön vagy egyben meg lehet vásárolni és ízlés szerint lehet kombinálni. A földre helyezett csomagocskákat lassan elmossa az eső vagy széttapossák az óvatlan turisták. Egy balinéz nem lépne rá egy a járdára helyezett áldozatra. Így fest egy rutin darab az utcán:

Ez a nagyon nyitott vallás alkalmas arra, hogy a nagyon korlátozott élettérben oldja a klausztrofóbiát és folyamatosan foglalkoztassa a balinézeket a rengeteg vallásos ünneppel. Ha az ember egy szigeten él, ahol maximum 120 kilométert mehet egy irányba és nincs se autópálya, se vonat, a repülő- vagy hajójegyek pedig csillagászati összegekbe kerülnek egy bali fizetéshez mérten, akkor nem csoda, hogy a legtöbb balinéz soha nem hagyja el a várost vagy falut, ahol született. Ezért fontos a népesség animálása, megmozgatása. Minden héten 3-4 nagyobb ünnep van, miközben nálunk Európában évente van ennyi. Az ünnepeken táncolnak és szórakoznak és bár kívülálló nem vehet részt a vallásos eseményeken, azért nem nehéz kiszúrni egy szigetnyi "bulizót" heti 3-4-szer, pláne, hogy a vallási ünnepek nem a templom területére korlátozódnak.

A templomba járás nem kötelező, mégis minden bali ember minden nap elmegy. Ha valaki volt már aznap, akkor rizsszemeket ragaszt az arcára vagy a füle mögé vagy virággal díszíti a fejét.  Az egyik barátom például reggelente járt templomba és mindig megbeszélte az istenekkel, hogy aznap mit fog csinálni és  beszámolt az előző nap eseményeiről. Ez megnyugtatta és segített felkészülni neki a napra, fejben átvenni a teendőket.

Bár vallásos eseményt nem rögzíthettem, ilyen egy átlag templom átlag kapuja amikor pont nem ünnepelnek.

A túlvilágot nagyon nyakatekerten élik meg, őszintén megvallva nem pontosan sikerült megértenem. Nem hisznek a lélekvándorlásban vagy a túlvilágban, a halált természetesnek, az élet egyik lépcsőjének tekintik.

A halálképük nem egy sötét, torz valami, így nem a fenyegetettségre épül a hitük. Ha hibáztál, azt ráérsz bármikor megbánni, amikor felkészültél erre. Mindegy, hogy jó vagy rossz vagy, ráérsz megbánni a dolgokat amikor akarod, ez az alap. Ezért a bali ember többnyire jó. Az időseket szent emberként tartják számon, mivel nekik már csak annyi a teendőjük, hogy szembenézzenek fiatalságuk hibáival, felkészüljenek és/vagy gyakorolják a megbánást.

A temetés ünnep, ahogy más kultúrákból is ismerős lehet. De itt Balin annyival másabb, hogy nincsenek erre rárakódott sallangok (pl. siratónő). Ők is elégetik a halottaikat, mint sokan mások, viszont ez nem egy drámai aktus, hanem maga a halotti tor, a buli az égő máglya körül zajlik le.

Egyszer sétáltam pár helyi ismerősömmel és egy erdő szélére érve üszkös fákat és óriási kupit láttam, szemét mindenütt, mintha valami hatalmas grillparti zajlott volna le. Kérdeztem, mi ez. Néztek rám, mint a hülyére és mondták: temetés volt. Ez, mint kiderült, kábé úgy fest, hogy a pacák ég bent a máglyában, a család meg a nagyon népes baráti kör pedig körbe grillpartizzák vidáman. Amikor megvolt az égetés és mindenki kimulatta magát, akkor ott hagynak csapot papot, mondván a halott távozott nincs már itt semmi látni való. A szerettek elvesztése persze itt is nagy fájdalom, csak a temetés menetéhez állnak másként.

A Batur Tó és Trunyan

!!! nyugalom megzavarására alkalmas fotókat mutatok be egy tradicionális temetkezési helyről !!!

Ha valamilyen kiváltságos vagy, vagy egyéb okból különleges, akkor módodban áll halálod után a kiváltságosak temetőjébe kerülni a szimpla égetés helyett.

A néhol közel 100 méter mély Batur tó (Danau Batur) túloldalán a Batur hegy lábánál van a spéci temető. A Trunyan nevű halászfalu a végállomása a szuperijesztő ladiktúrának. Itt élnek őslakos balinézek az úgynevezett  "Bali Aga" népcsoport.

Innen nyílik a szent Trunyan temető-terület, amit a Bali Aga-k gondoznak. 

A temető valójában egy erdő, ahol csak úgy leteszik a holttesteket, hátborzongató specialitása pedig az, hogy él itt egy fafajta a Taru Menyan ("erdő illata"), ami valamiféle kémiai anyagot választ ki, ami megakadályozza a holttestek elbomlását. Így tulajdonképpen a hullák magukban, csöndben mumifikálódnak. Ez a fa több helyen is megtalálható balin, különleges becsben tartják, áldozatokat helyeznek elé, sokszor felöltöztetik vagy szoknyát adnak rá. Nagyon sokáig élnek van amelyik 800-900 éves.

Ahogy beléptem, a lelkes temetőőr-kísérőm rögtön vitt is egy frissen kihelyezett pácienshez, majd büszkén és boldogan mutatta, hogy nézzem milyen szép és friss, és egyfajta idegenvezetést tartott septiben a frissen elhalt felett. Kicsit liftezett a gyomrom persze, de valahol mégis megható volt valóban megtapasztalni, hogy ezek az emberek egészen máshogy élik meg azt, hogy ez az tetem 2 napja még élt, most meg itt hever a földön a fogkeféjével a kezében.

Igen. A holtestek körül és náluk sokféle használati tárgyat helyez el a család, amiknek a funkciója nem teljesen világos, lévén se másvilág, se reinkarnáció nincsen szerintük. De az biztos, hogy a hullák mégis alaposan ki vannak stafírozva, szívgyógyszertől(!), lavóron át, komplett étkészletekig, mindennel. Azt mondják "a hosszú útra kell mindez"(?). A végeredmény az avarral és a kis bambusz házacskával a halott körül nem kelt éppen rendezett benyomást...

A bali ember azt mondja, azért jó, hogy ide kerülnek a holttestek, mert hosszú volt az élet és ki kell pihenni.

A nagyon hátborzongató rész igazából csak most jön. Amikor is lejár a "pihenési idő", akkor a temetőőrök fogják a hullát és a cuccait, és egyszerűen kihajítják a temető olyan területére, ahol már nem érvényesül a mumifikáló-fa hatása. Azt mondják, hogy "már kipihente magát" és onnantól nem úgy kezelik, mint egy elhunytat, hanem csak egyfajta "hulladékként". Sokszor a koponyákat és csontokat felhasználják a temető "díszítésére", de van, hogy a koponyákra irányjelző nyilakat rajzolnak...

Az egész utazás nagyon misztikus és megrázó volt, a körülményes szervezéstől a kivitelezésig minden. Egyik nap még a tervező asztalnál ülsz, a 21. században, másnap meg egy koponyákkal és holttestekkel kirakott ősi tiltott, szent helyen állsz a mumifikáló fa alatt, mintha egy Indiana Jones filmbe tévedtél volna... Az eltévedés szó talán pontosan írja le az egész élményt.

Az utat leegyeztetni bali barátaimnak 2 nap intenzív szervezésbe került. Amikor ott jártam, ez különleges, speciális kiváltságnak számított. A temető meglátogatása nem lehetetlen, de nem is rutin turista dolog. Az egész túráért 940.000 Indonéz rúpiát fizettem, ami kb. 20.000 Ft. Ez akkoriban egyhavi minimálbér volt Balin.

Bali nagyon változik. Amikor több mint 10 éve először jártam ott, még az emberek többsége népviseletben járt a legnagyobb természetességgel. Azóta 6-szor volt szerencsém meglátogatni a szigetet és szemmel látható, ahogyan a "varázslat" kopik ki a hétköznapokból. Régen még lepkehálóval fogtuk az internetet, ma meg már rutin dolog és azon keresztül  ugyanúgy áramlik be az "egyen-kultúra" ebbe a sok száz évig erősen zárt világba, mint bárhova máshova...

 A 13 percbe sűrített, kicsit rázós videóanyaga az útnak itt megtekinthető:

FOTÓ: CSIKÓS MIHÁLY